Sajtóvisszhang

LUGO: GRAFFITI. Read the Signs

„Lugo és a graffiti találkozását szükségszerűnek mondanám. Egyrészt mert Lugo az a fajta fotós volt, aki magát „városarcheológusnak” nevezte, azaz a város titkait kereste, szinte fotókrónikásként igyekezett rögzíteni Budapest változásait, és egyik kedvenc terepe volt az egykori ipari területek pusztuló vidékeinek megörökítése, amelyeket nemsokára elér és elsöpör majd a városfejlődés. Másrészt Lugo borzasztóan fogékony volt a képzőművészet világára, régebben sokat fotózott művészeket, műtermeket, és sokat dolgozott műtárgyfotósként is. Azaz ismerte a műalkotás mibenlétét. Ráadásul mindig is érdekelték a város feliratai, például a neonok. Nyilvánvalóan fel kellett fedeznie tehát a pusztuló budapesti ipartelepek fényképezése során az éppen ott virágzó, rejtőző, meglepő minőségű és mennyiségű művészeti jelenséget, a graffitit. A lehetetlen helyek művészetét.”
Graffiti-csavargások Lugóval
kultúra.hu, 2022.11.10.

„a falfirkák szüntelenül frissülő jegyzetfüzetté avatják a várost, ami az itt lakók és az átutazók egymásra íródó kézjegyeit tartalmazza. Olyan jegyzetfüzetté, amelynek eleme a változás. A graffiti ugyanis rövidéletű műfaj."
Mészáros Zsolt: Nagyvárosi freskók
Könyvterasz, 2022. 12. 12.

"Lopott Banksy-művel illusztrált kollekciót adott ki nemrég egy ismert ruhamárka, a különböző street art stíluselemek galériákban és a műtárgypiacon köszönnek vissza, de a graffiti mégsem a kánon része, és bizonyos esetekben a hatályos magyar jogszabályok szabadságvesztéssel büntetik. Nem könnyű rájönni, hogyan gondolkozzunk róla, sőt néha már alig vesszük észre.
Ezen biztosan változtat, ha végigolvassuk az októberben megjelent Graffiti – Read the Signs című albumot, amely Lugosi Lugo László filmes, fotográfus, művészeti szakíró (1953–2021) városarcheológusi szerepét és Budapest talán leglátványosabb szubkultúráját mutatja be."
Laczai Veronika: A felfedezés és megértés öröméről
Artmagazin, 2022. 12. 12

„A könyv grafikusa Gerhes Gábor, aki több évtizedes tapasztalattal a háta mögött ismét egy rendkívül esztétikus könyvtárgyat tervezett. A keményfedeles, vászonkötésű borító dísztelen, typoval és színekkel operáló egysége jó kontrasztot teremt a beltartalom burjánzó képi világával. Mind a külső, mind a belső borítón a szerzőnek csak a művészneve jelenik meg csupa nagybetűvel, mely így óhatatlanul egyfajta összefüggésbe kerül a kötetben található, nagyrészt hasonlóan négy betűből álló » graffitis nevekkel«.”
Jurij Silberg: Mulandó jelek a köztéren. LUGO graffiti albuma
A mű. Kortárs művészeti online magazin – HVG, 2022. 12. 12.

„Színes, összefonódó betűk, kacifántos tagek, művészi kivitelezésű figurális ábrázolások – a városban mindenhol felbukkannak… Van, aki gyűlöli őket, mert vandalizmusnak tartja, más meg művészetként fogja fel, ami az urbánus lét elválaszthatatlan eleme. Az egyéni ízlésen túl azonban vitathatatlan, hogy a nyomot hagyás “itt is voltam” ősi, emberi vágyának legszínesebb és legkortársabb, városi formái ezek.”
„A kötetben környékek szerint nézegethetjük a budapesti graffitiket, nekem olvasás közben nagyon izgalmas volt a ráismerés folyamata. A Váci vonalon éveket ingáztam vonattal, és az ottani vasúti kerítések és elhagyatott épületek mindig is gazdagon dekoráltak voltak. A műfajból adódóan ezek – a legmaradandóbban is – pár év alatt eltűntek. Furcsa otthonosság érzését adta a ráismerés ezekre a hétköznapokban sokat látott, de talán tudatosan nem figyelt városi elemekre. Ezekből a kötetben több is szerepel, formák, minták, feliratok, amiket nagyon sokat látunk, de amíg nem irányítják rá a figyelmünket, addig tudatosan lehet nem is vesszük észre őket, csak hozzátartoznak a városi tájhoz.”
Bartha Dorottya: Vandalizmus vagy művészet? – hiánypótló fotóalbum jelent meg a budapesti graffitikről
Énbudapestem, 2022. 10. 26.

„A könyv szövegei egyrészt LUGO fényarcheológiai munkásságát ismertetik, a középpontban LUGO graffitifotóival, valamint elemzik a graffiti „művészeti kint-bentiségét”, a kortárs művészetre gyakorolt hatását.”
LUGO: GRAFFITI. READ THE SIGNS – IRÁNYTŰ A FŐVÁROSI GRAFFITIKULTÚRÁHOZ graffitikről
Urban Művészet, 2022. 11. 23. | Ajánló

„A graffitisek hagyományosan nem tekintették magukat művésznek (egy időben a „Fuck Cops” tagek mellett elterjedtek a „Fuck Art” feliratok is), a kilencvenes évek metrófestő fiataljainak egy része még büszke is volt arra, hogy sosem vett részt művészeti oktatásban, viszont ma már a kortárs képzőművészet az egyik saját ágának tekinti a graffitit és főleg a street artot. A régi graffitisek többsége „pályaelhagyóvá” vált. A legtehetségesebbeket „felszívták” az olyan ismert tűzfalfestő projektek, mint a Neopaint vagy a Színes Város. A sokszor fotórealisztikus, dekoratív és olykor egyértelmű üzenetekkel ellátott tűzfalmuralokra ritkán hallunk panaszt, vandalizmusnak pedig viccből sem nevezhetnénk az ilyesmit. Ráadásul a graffiti így az egyik legfontosabb eredeti funkcióját is megőrizte: a köztér szürkeségének felszámolását."
Bódi Péter: Megszelídített vandalizmus
Magyar Narancs, 2022. 11. 16.

„A graffitis szubkultúra alapvetően az egyén névtelensége ellen lázad, amit tagjai a városi terekben jeleket hagyva hoznak a világ tudtára. A graffitiművész egyrészt befelé, a graffitis közösségnek üzen azzal, amikor saját nyomát elhelyezi a falon, másrészt kifelé, a társadalom egészének kommunikál, és felhívja a figyelmet saját létezésére.
A tageket és más szöveges feliratokat azonban legtöbbször csak a szubkultúra tagjai tudják dekódolni, a kívülállóknak a jelek értelmezhetetlenek maradnak. Erre a rejtett kommunikációra utal a most megjelent album címe is: Read the Signs, azaz olvasd a jeleket. Az értelmezhetetlenségből és a meg nem értettségből pedig szinte egyenesen következik a szubkultúra társadalmi elutasítottsága is.”
Barakonyi Szabolcs – Patakfalvi Dóra Patakfalvi Dóra: Olvasd a jeleket, még ha nem is érted őket
Telex, 2022. 10. 16.

„Az Art Market Budapesten tartott könyvbemutatón a kötet szerkesztői és tervezője felidézték a művész alakját, látásmódját, valamint beszéltek a graffitiről mint underground és művészeti jelenségről is.
Az alkotó lánya, Lugosi Blanka például felidézte, hogy apja több géppel is dolgozott, de a kedvence egy Gibellini márkájú síkfilmes kamera volt, a fotózást pedig nem bonyolította: „egyet kattintott, és már kész is volt a kép”. Kurdy Fehér János elmondta, hogy Lugosi Lugót munka közben két szempont vezérelte: hogy minél pontosabban rögzítse a graffitiket és urbánus környezetüket, valamint hogy a fotózás aktusán keresztül a kortárs művészeti kommunikációba emelje azokat. Szilágyi Szabolcs (SI-LA-GI) képzőművész Lugo érzékenységét méltatta, mondván a múló időt próbálta megörökíteni, hisz bár képein nincsenek emberek, csak épületek, azok mögött mégis érezni a múlt történéseit.”
P. Szabó Dénes: Megjelent Lugosi Lugo László fotográfusművész posztumusz, graffiti témájú albuma graffitikről
Népszava, 2022. 10. 13.

„A Graffiti minden értelemben hatalmas könyv – megvan a súlya is –, de a benne látható képek pont ebben a méretben élnek meg a legjobban, a teljesség eléréséhez pedig legalább ennyi fotóra volt szükség. Lerobbant házak falait, senki földjén hosszan elnyúló kőkerítéseket, koszos lépcsőfordulókat, aluljárókat és tetőket látunk, egyik sem a szebbik arcfelén található a városnak. Ez itt a totális underground, ahova a kutya sem jár, csak, ha tényleg dolga van ott. A graffitizés például lehet egy ilyen dolog egy elhagyatott helyen, melyek nagy része a pesti oldalon található – a könyv képei legalábbis jórészt ott készültek. Ezeket a kihalt, szomorú pontjait a városnak feldobják a színes festékek, a rajzok, a formák és a tagek. És a könyv fotóin is jól festenek.”
Wágner Gábor: A város gerilla népművészei – Megjelent Lugosi Lugo László Graffiti című művészeti fotóalbuma
Welovebudapes, 2022. 10. 12.

Lugosi LUGO László életművéről, látásmódjáról, a graffiti és a művészet kapcsolatáról, a graffiti történetéről, korszakairól, a LUGO-fotókat is magában foglaló Equibrilyum Art Collectionról, a LUGO Graffiti album születésének körülményeiről, alkotóiról, a mű szerkezetéről és számos graffitivel kapcsolatos érdekességről beszélget Kurdy Fehér Jánossal, a LUGO Graffiti. Read the Signs album főszerkesztőjével egy szeptemberben készült interjúban Bálint Edina műsorvezető.
Klasszik Rádió: Interjú Kurdy Fehér János főszerkesztővel

Lugosi LUGO László fotós különleges szemmel nézett Budapestre, és fotóin megörökítette a múltat, valamint a jelent is, az idő múlását. Életműve egyfajta Budapest archívumnak tudható be. A graffitik kutatása hosszú éveken keresztül volt az élete része, városi népművészetnek nevezte a graffitisek alkotásait – emlékezett vissza az elhunyt fotográfusra Krudy Fehér János, aki a munkáját bemutató kötet főszerkesztője. Radics Panka művészettörténész, graffitikutató sokat segített abban LUGO-nak, hogy megmutassa a városnak azokat a helyeit, ahol fellelhetők az általa kedvelt falra vetett alkotások. Csesznák Anikó kérdezte őket.
A legalitás miatt tűnhetnek el a graffitik? főszerkesztővel
Karc FM, 2022. 09. 27.

„Short messages, unusual typography, amorphous figures, and boundless imagination—that’s graffiti, or “urban folk art” as photographer László Lugo Lugosi called it. GRAFFITI. Read the Signs is a posthumous album of one of the last series of photographs by this important figure of Hungarian photography.”
The contours of time | GRAFFITI, an album by László Lugo Lugosi
HYPE&HYPER, 2022. 10. 04.

További megjelenések:

Jakabovics Tibor - Szerintemezazegész

"A kislány gondolatai gyakorta felnőtt nyelvbe ültetve szólalnak meg, viccesen vagy éppen meghökkentően, állandó éberségben tartva az olvasót, hogy kémlelje, figyelje, monitorozza, mennyire hihető egy kislány szájából hallani mindezeket. Talán nem is az a szándéka a szerzőnek, hogy elhitesse az olvasóval, hogy valódi kislány áll a képek mögött? Inkább szól a könyv a szülőkhöz, akiket érzékenyíteni szeretne a gyermeki élményvilág befogadására? Vagy egy közös élmény lehetőségét kínálja fel, hogy szülők-gyerekek együtt fejtsék meg a könyvet?"
Köhler Kata: A szerintemezazegész című könyvről pszichológusi szemmel

"…a nézőpont – mint a legtöbb gyerekhangon írt, jól sikerült könyv esetén (és elsőként Janikovszky Éva jut eszembe) –, számos felnőtt számára jelent majd újdonságot; egészen jól felfedi, mit láthat, mit vehet észre egy gyerek a pandémiából, a családi életből, a közéletből. Megjelennek a felnőtt félelmei, szorongásai is, ahogyan a gyerek érzékeli, bármennyire igyekeznek is elrejteni előle. Gyermeki véleményt kapunk a családi szerepekről, költségvetésről, a viszonyról az iskolával, a szolidaritásról és még sok minden másról. (...) A remekbe szabott illusztrációkkal színesített történet (Buzási Gyopár-Orsolya munkái) mégsem csak pandémiáról meg szorongásról szól; sokkal inkább a mikroközösségek, a család, a rokonok, a közösségek megtartó erejéről. Ha nem lenne annyira elcsépelt, egyszerűen csak azt írnám: a szeretetről."
Tóth Zsuzsanna: Öleléslánc – vírusharccal | Jakabovics Tibor: Szerintemezazegész mesevírus
Olvass bele! 2022.03.06.

"A Szerintemezeazegész elgondolkodtató, és/de mókás és szórakoztató. Nyilván másfajta üzenetet hordoz a felnőttek és a gyerekek számára, és ezt az összetettséget hang- és egyensúlyozzák tovább Buzási Gyopár-Orsolya nehezen meghatározható hangulatú illusztrációi, melyek magukra fordítják az olvasó-lapozgató ember figyelmét, és tovább gazdagítják az amúgy is szokatlan hangulatú szöveget. Amit Jakabovics Tibor a nyelvi megformáltsággal hozzátesz a – magában egyszerű – történethez, azt hangulatban tovább emeli Buzási Gyopár-Orsolya. Ezek a képek nem akarnak „szépek lenni”, sokkal inkább sűrűnek és gondolatébresztőnek mutatkoznak, s elrugaszkodnak attól a hagyományos képi világtól, amit meseillusztrációként megszoktunk-megszerettünk. És ez jól van így."
Grozdits Hahó: Gyerekszemmel másképp néz ki a tavalyi év is!
Librarius, 2022.03.21.

„A filmes szakmából érkezett Búzási Gyopár-Orsolya, a könyv illusztrátora, akinek Az utolsó mese című, Ottlik Géza novellája alapján készült hat perces animációs filmjét, 2021-ben Magyar Filmdíjra jelölték, Legjobb animációs film kategóriában. A művész hangsúlyozta, hogy bár a könyv egy kislány szemszögéből íródott, de ugyanolyan hangsúlyos benne a felnőttek jelenléte is, és ő ezt a többrétegűséget szerette volna ábrázolni: a képek is kevert technikával, digitális kollázzsal készültek, valóság-és fantáziadarabkák elegyéből. Mivel családi könyvről van szó, a humor nem csupán a szöveg szintjén jelenik meg. A képi világ is kicsit karcos, ironikus, szemben a klasszikus gyerekvilág ábrázolásmódjával. Már folynak az előkészületei egy animációs sorozatnak, ami a Szerintemezazegész nyomán, abból inspirálódva készülne, még több történettel a szóban forgó családról. […] Az egyik oldalon a sugdosás is le lett rajzolva, minden él, mozog, pulzál a könyvben, teljesen reális célkitűzés annak megfilmesítése.”
Márkus Judit: Felnőttaggódás van, meg szontyolodás | Jakabovics Tibor Szerintemezazegész című könyvének online bemutatójáról
Prae, 2022.03.29.

Bálint Edina interjúja Jakabovics Tiborral a Klasszik Rádió Intermezzo című műsorában:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.154118537128623&type=3

A Szerintemezazegész című könyv és hangoskönyv bemutatója a 93. Ünnepi Könyvhéten
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=JXgMXyRQKOQ

Szerintemezazegész könyv- és hangoskönyv bemutató a Líra Könyv szervezésében
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=WHgX5vxWFRw&t=1782s

Jakabovics Tibor: Mókusugrás

„Jakabovics Tibor írását nehéz lenne egyetlen műfajba besorolni, nem nevezhető természettudományos összefoglalónak, de nem is szokványos DIY-munka (’do it yourself’) a „Hogyan ültessünk fát?” kategóriájában. Én úgy fogalmaznék, hogy a Mókusugrásban a természetért való tenni akarás szépirodalomként manifesztálódik.”
Hajas Gyula Bence: Mókusugrás – Egy notórius faültető könyve
Greendex, 2021.06.29.

"A Mókusugrás – Ültess fát! című könyv nem egy környezetvédelmi kézikönyv, és nem is egy útmutató kezdő kertészkedőknek. Ez a kötet egy szépirodalomba bújtatott, emlékeken átívelő, humorral átszőtt tenni akarás a bolygónkért."
Endrész Tímea: Mókusugrás - aki ezt a könyvet elolvassa - túlélésünk érdekében - fákat fog ültetni, minden nap
Éva Magazin, 2021.07.11.

"Ültess fát, ha élni akarsz, ha tudod (vagy tudni akarod), hogy az élet több mint a létezés – ahogy az erdő is több mint a fák összessége… De persze fák nélkül nincsen erdő! Ültess fát!, írom le már többedszer, s nem szégyellem bevallani, hogy a könyv a maga lassú – de annál erősebb – sodrása magával ragadott. Hagytam, hagyom, hogy elsodorjon az emléktöredékekből, elmélkedésekből és tervekből összeálló irodalmi alkotás, melyet nehéz lenne műfaji keretek közé szorítani."
Grozdits Károly: Ültess fát, ha élni akarsz!
Librarius, 2021.08.14.

"Forró szerelmi vallomás ez az erdőhöz, minden egyes fához és a faültetéshez. Ez a szinte vallomás, formáját tekintve szépirodalom (vagy afféle), tartalmát tekintve pedig gyerekkori emlékekből szőtt novellák és miniesszék, töprengések gyűjteménye."
Fazekas Erzsébet: Ha még akarsz valaha olvasni, ültess fát! | Jakabovics Tibor: Mókusugrás
Olvass bele!, 2021.11.26.

"A Mókusugrás tartalmában és formájában is „szabálytalan” mű: gyerekkori emlékekből szőtt novellák és miniesszék, töprengések gyűjteménye. Számomra különösen rokonszenves, ahogyan a szerző bemutatja nagyszülei világát – akiknél, egy Pécs közeli faluban gyermekként nagyon sok időt töltött, s akiktől még többet tanult. És jó érzés, hogy megemlíttetik a Szabad Föld is, amely a városról jött unokának kisiskolás korától kedvenc olvasmánya volt, de a nagymamának begyújtáshoz is jól szolgált.”
Dulai Sándor: Mókusok, fák, emberek
Szabad Föld, 2022.02.18.

"Azt mondják, hogy jó olvasni – én ezt nyilván nem tudhatom –, de írni jó volt, az biztos. Hagytam, hogy a gondolatok vigyenek úgy, ahogy egymásból következnek. Mert egymásból következnek akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló. Vettem egy nagy levegőt, elkezdtem írni „valamit”, és beleringatódva a szövegbe hagytam, hogy előugorjanak az emlékek és gondolatok. Írás közben vissza-visszaolvastam, de nem találtam benne felesleget. Olyan lett a szöveg, mint egy szövet. Ez nem egyetlen szál, amit végigkövethetsz, ez inkább a szálak összekapcsolódása. A könyv – számomra is rendkívüli mértékben – spontánul alakult, s azt hiszem, hogy ebből a szempontból olyan, mint az élet."
Az én fáim tartják az eget – beszélgetés Jakabovics Tiborral
Grozdits Károly interjúja
Librarius, 2021. 10.16.